A kegyelem érintése

D. Somogyi Esztert különleges helyekre juttatta el az Istentől kapott elhívása. Kihívásokkal teli munkáját valójában nem is maga választotta, de örömmel fogadta el Isten kezéből, miközben fiatalon, azokban az éveiben, amikor a lányok jó része csak a szórakozást és a fehér lovon érkező lovagot keresi, lemerült az utca mélyére. Szociális munkás lett Budapest drogosai és hajléktalanjai között. Ezekből a tapasztalataiból született most, évekkel később egy fiktív regény, amiben bemutatja a hajléktalan drogfüggők világát, és a köztük dolgozó szociális munkások mindennapjait.

 

A könyv főszereplője Doroti, a fiatal szociális munkás lány, aki mindennap bejárja Budapest utcáit, hogy életeket mentsen és megoldást vigyen azoknak, akiknek már nincsen semmi esélyük az életben. Azonban a saját életében is van mit helyre hoznia, amire sok esetben egy-egy „klienssel” folytatott beszélgetés döbbenti rá. Mindeközben keresi Istent, a helyét a világban, és a szerelmet, amit Isten ígért neki.

A könyv történetének alapjául szolgáló  élményeket Eszter a Baptista Szeretetszolgálat kötelékében élte át, nagyrészt Vigh Attilával, akivel mert együtt voltak a főváros legkeményebb utcáin. Attila azt mondta, beszéljek Eszterrel.

– Kezdjük az elején.

– Szociális munkát tanultam Veszprémben, mások mellett Dr. Miletics Marcell előadásait is hallgattam, ő a szenvedélybetegek érdekében végzendő szociális munkát, mint tantárgyat oktatta. Azután a Baptista Szeretetszolgálathoz kerültem először egyhetes, utána pedig három hónapos, úgynevezett„nagy” gyakorlatra, s annak végén, 2004-ben munkát ajánlott nekem a segélyszervezet. Itt ragadtam. Úgy érzem, ez nagyon isteni vezetés volt az életemben, mert én nem akartam szociális munkás lenni.

– Miként lettél az mégis?

– Anyukámnak fontos volt, hogy főiskolát végezzek, és beírta a felvételi lapomon az általam választott képzések után a szociális munkás szakot.

– És hogy lettél ezek után utcai szociális munkás?

– Ez nagyon érdekes, mert a legeslegelső tanórán ki kellett tölteni egy kérdőívet, válaszolva arra, mit gondolunk a szociális munkáról. Megkérdezték, melyik az a terület, amellyel szeretnék foglalkozni, és mi az, amivel biztosan nem… Én azt válaszoltam, hogy biztosan nem akarok foglalkozni hajléktalanokkal és szenvedélybetegekkel. Ehhez képest a szeretetszolgálatnál aztán 10 évig hajléktalan szenvedélybetegekkel dolgoztam. De így vissza nézve abszulút látom Isten vezetését az életem ezen szakaszában.

– Miben látod még ezt?

– Az, ahogyan a szállásom megoldódott, ahhoz is kellett az isteni vezetés. Vas megyében nőttem fel, Veszprémben jártam iskolába, és ahhoz, hogyBudapesten lehessek gyakorlaton, szállást kellett találnom: egy városban, amit egyáltalán nem ismertem. A lelkészemet felhívta egy kollégája Budapestről azzal, hogy a kollégiumban megürült egy hely fél évre. Nincs valaki, aki éppen akkor Budapesten keres szállást? Én voltam az. Aztán mégis egész évben maradhattam a kollégiumban, és el tudtam vállalni azt a munkát, amit felajánlott a szeretetszolgálat.

– Volt családi háttere nálad a szociális munkának?

– Nem. Anyukám óvónőként, apukám váltókezelőként dolgozott. Eredetleg pszichológusnak, szociálpedagógusnak készültem, nem tudtam semmit arról, mi az, hogy szociális munka. Valóban rossz a megítélése, a híre, pontosan tudom, milyen negatív gondolatok támadnak tőle másokban. De éppen ezért szép meggyőzni valakit arról, hogy ez a tevékenység nem annyira szörnyű és nem annyira reménytelen. Hiszen ha egy szociális munkás valóban odateszi magát és tényleg szívvel-lélekkel végzi a feladatát, akkor csodákat lehet az emberek életéből kimunkálni.

– Nagy váltás lehetett Vas, majd Veszprém megyéhez képest a főváros, főként a fővárosi utca… Miként élted ezt át? 

– Ez is isteni vezetés, mert egyáltalán nem volt trauma. Talán azért, mert csupán 21 éves voltam, és nem volt kiforrott elképzelésem a jövőmmel kapcsolatban. Amikor férjhez mentem és elkerültem Budapestről Szabolcs megyébe, az egy évig tartó gyászfolyamatot okozott az életemben, és traumaként éltem meg azt a váltást. Pedig, amikor Budapestre kerültem, a váltás éppen olyan nagy volt, hiszen teljesen egyedül találtam magam egy nagyvárosban. Mielőtt Vigh Attilával elkezdtem dolgozni, akkor már korábban, gyakorlatosként töltöttem egy időt az utcán, volt némi elképzelésem, de a várost nem ismertem, ám Attila szerencsére, igen. Az utcai programot kaptuk meg feladatként, én a friss diplomámmal, Attila pedig életének minden tapasztalatával.

– Említetted, hogy számos csodát megéltél a rászorultak között. Mondanál egyet?

– A könyvben nem jön át minden egy az egyben, mert nem életrajzi regényt írtam. Több száz lehet a száma azoknak, akikkel kapcsolatunk volt, és nyilván nem lehetett minden történetet leírni. A könyvben egy „kliens” életútja öt-hat különböző rászoruló sorsából, életútjából van összegyúrva. A csodák megjelennek, de nem annyira konkrétan, mint ahogyan a valóságban ez megtörtént. Dolgoztunk egy gondozottal, nyolc hónapos terhes volt 18 évesen, egy lebontásra ítélt, úgynevezett foglalt házban ismerkedtünk meg vele: azért hívjuk foglalt háznak, mert önkényesen, maguknak foglalják le az ilyet a hajlék nélkül élők. Egy ilyen házban találkoztunk és sikerült rábeszélni arra, hogy eljöjjön velem az orvoshoz. Ott aztán bizalmas kapcsolatba kerültünk, s abban maradtunk, hogy elkezdem intézni a dolgokat, ő pedig döntse el, mi legyen a gyermekkel. Aztán egy nap telefonált, már a mentőben feküdt, mert beindult a szülés. Úgy döntött, megtartja a babát, s kérte, keressünk valamilyen elhelyezést. Gondoltam, hogy ez nem így működik, egyik napról a másikra nem lehet ezt megoldani. A kórházban a nővér azt mondta, el fogják venni a babát, ha nem tudunk megnevezni egy címet, ahová majd az újszülöttet az anya hazaviszi. Ez a szabály. Huszonnégy órám maradt. Vadul nekiálltam telefonálni, és megtörtént a csoda! Sikerült számára helyet találni, azóta férjhez ment, s ma már négy gyermekes anyuka. Isten megtette a szükséges lépést, megoldott egy olyan helyzetet, amire nincs emberi megoldás.

 A könyvet ITT rendelheti meg!

Galéria: A kegyelem érintése

HÍREK / ESEMÉNYEK

A harmadik védőoltás is megérkezett!

Aki igényelte, a harmadik koronavírus elleni védőoltást is megkaphatta a baptista intézményekben.

Gyere szociális segítőnek a Baptista Integrációs Központba!

A Főváros egyik legnagyobb hajléktalanellátó intézményének 150 fős soroksári telephelyére keresünk szociális segítő munkakörbe olyan jelentkezőket, akik nem riadnak vissza a kihívásoktól.

Tanácskoztak az intézményvezetők

Az ORSZIK intézményvezetői találkoztak és vitatták meg az aktuális ügyeket június 22-én a Baptista Szeretetszolgálat pákozdi logisztikai központjában.

A kegyelem érintése

Megjelent a szociális munkás fiktív regénye.

Békésen megkezdődhet egy negyven személyes CSÁO építése

Rövidesen egy újabb Családok Átmeneti Otthonával bővülhet a baptista intézmények nagy családja, kezdődhet az építkezés!

Megkapták az első oltást az ellátottak

Január utolsó napjaiban érkeztek a Baptista Integrációs Központ intézményeibe az oltócsoportok és beadták a koronavírus elleni védőoltást.

Top