Kedves barátaim, munkatársaim, kollégák!
Még 1997-ben jelölte meg egy szervezet november 12-ét a Szociális Munka Napjaként, és ez minden évben jó alkalommal szolgál ahhoz, hogy a szakterület felhívja a nyilvánosság figyelmét azokra, akik az elesettekért dolgoznak. Miközben most szavakat keresek, az időt felgyorsulni érzem, hiszen mintha tegnap lett volna, hogy ilyen alkalommal köszöntöttelek Benneteket.
Minden esztendőben egyszer van Szociális Munka Napja, legalábbis egyszer ad okot a naptár és az ünneplő igyekezet arra, hogy e nehéz hivatás vállalóira gondoljunk, előttük tisztelegjünk. Egyszer egy évben: de számotokra ez is csak egy olyan nap, mint a többi. Törődéssel, fáradtsággal, erőgyűjtéssel, reménnyel és úgy hiszem, szeretettel teli. A közöny nem elfogadható.
Ugyan még enyhék a napok, nincs igazán ereje a télnek, mégis ebben az időszakban elsősorban a hajléktalanokról esik szó. Persze jól tudom, mostanában ha róluk esik szó, a politika szól a médiai lapjairól, képernyőiről és hangszóróiból, amikor vitát nyit az ő sorsuk felett. Nekünk azonban nincs időnk erre. Nincs, mert csak ezen a területen napi ezer azoknak a hajléktalan léthelyzetben lévő embertársainknak a száma, akikről intézményeinkben gondoskodunk. És ez csak egyetlen terület: a Baptista Szeretetszolgálat és társszervezetei országos léptékben mintegy félszáz intézményt tartanak fenn, több tucatnyi helyszínen biztosítják a szociális gondoskodást. Fiatalok és idősek, gyengék és erősebbek, sérültek és épségben élők várják tőlünk nap, mint nap, hogy teljesítsük küldetésünket – kötelességünket, amit a krisztusi szeretetparancs ruházott ránk.
Nem könnyű a feladat, nehéz ez az út, hiszen nem csak támogatást kapunk feladataink elvégzéséhez, megfontolt, vagy csak egyszerűen ostoba támadás is ér minket bőven.
Ki ad erőt a túléléshez, a bizakodáshoz, ki ad erőt ahhoz, hogy ne essünk térdre, ha gyakran arra vágyunk is? Mi ez a csoda? Kitől kaptuk?
Ahogy közeledünk az év végéhez és lassan elkezdjük az ország legnagyobb karácsonyi adománygyűjtő akcióját, sok minden eszembe jut szolgálatunk több mint két évtizedéből. Az első pillanatok az Utcafront napjaiból. A Baptista Integrációs Központ megszületése. Látom az ételért sorban állókat, a koszos ruhát tisztára váltókat. Igen, többet kellene tenni… A nemrégiben kialakult jogi helyzethez alkalmazkodva bővítettük a hajléktalanok érdekében végzett szolgálataink, szolgáltatásaink sorát, miközben egyre jobb és hatékonyabb együttműködésre törekszünk mindazokkal, akik a szociális gondoskodás e területén jelen vannak a mindennapokban.
Hiszem, hogy nem lehet nagyobb a teher annál, mint amit közösen elbírunk.
Ismertek, tudjátok rólam, arra vágyom, hogy bizonyítsam előttetek a szeretet erejét, mert az a szándékom, hogy hitem szerint kitartásra és bizakodásra buzdítsak. Tudom, nem kevés az, amit kérek. De tudom azt is, hogy olyan munkát végeztek, amelyhez kevés fogható van. Az ilyen súly könnyebbé teszi a szívet.
A Baptista Szeretetszolgálat elnökeként tisztelettel köszöntöm szociális területen tevékenykedő munkatársaimat az intézményhálózat minden egységében és imádkozom azokért, akik gondozottjaink érdekében megteszik mindazt, ami türelmükből, erejükből telik.
Isten áldását kérem munkátokra, életetekre és szeretteitek mindennapjaira!
Köszönöm!
Szenczy Sándor
A Baptista Szeretetszolgálat elnöke
