Kedves Munkatársaink!
A járvány új kihívások elé állította azokat, akik a képzeletbeli frontvonal lövészárkaiban küzdöttek: az egészségügyi dolgozók mellett a szociális területen tevékenykedőket is. Fájdalmas volt megtapasztalni az idősek, az édesanyák és az édesapák elvesztését, ám örömteli volt az összefogás, az odafigyelés, az egymás segítésének számtalan szép gesztusa, a találkozás a felelősségvállalás és segítségnyújtás önzetlen megnyilvánulásaival. Lelket építő volt látni az önkéntesek helytállását, az egészségügyi és szociális dolgozók küzdelmét. Feladatunk most az, hogy tartsunk meg mindent, ami jó és próbáljuk azt tovább fejleszteni, hiszen a veszély nem múlt el.
De közben ne feledjük el továbbra is megbecsülni azokat, akiknek munkája arra példa, hogy rászoruló, kiszolgáltatott honfitársainkat gyámolítanunk és keresztyéni módon szeretnünk kell. A keresztény ember számára minden nap a szociális segítségnyújtás napja, hiszen segítenünk kell, ha látjuk a szükséget, rászorult felebarátunkat: irgalmassággal, egy kedves szóval, biztatással, étellel, megbocsátással, nagylelkűséggel. A jósággal, helyes tettekkel magunk is épülünk.
November 12-én ünnepeljük a Szociális Munka Napját, ekkor köszöntjük azok bátor és áldozatos munkáját, akik az egyik legnagyobb kitartást és hitet igénylő hivatás szakemberei az új század eddigi legnehezebb korszakában.
Ünnepeljük együtt a szociális munkát, a szociális munkásokat, a számtalan önkéntest! Tisztelettel köszöntjük szociális területen tevékenykedő munkatársainkat feladatellátásuk minden állomásán! Köszöntjük azokat, akik gondozottjaik érdekében megteszik mindazt – és gyakran még annál többet is –, ami erejükből telik.
Kedves Munkatársaink, köszönjük, hogy szeretettel, gyámolítással, ilyen kitartóan látjátok el mindennapi szolgálatotokat!
Isten áldását kérjük tevékenységetekre, életetekre és azoknak a mindennapjaira, akik rátok számítanak!
Dr. Szilágyi Béla Hári Tibor
elnök ügyvezető főigazgató
