"Szeresd felebarátodat, mint magadat!"
Kedves Munkatársaink!
November 12-én ünnepeljük a Szociális Munka Napját, elismerjük és megköszönjük azok odaadó és áldozatos munkáját, akik az egyik legnehezebb hivatás szakemberei az elmúlt évtizedek legnehezebb időszakában.
A szociális munkáról a legtöbb embernek a szegénység, a betegség, a reménytelenség jut először az eszébe, és azok az élethelyzetek, amelyektől – gondolják sokan – nem árt elhatárolódni, sőt, a legjobb nem is tudni.
A társadalom a mai napig gyakran a szociális munkást is azonosítja kirekesztett, vagy perifériára szorult embertársainkkal. Sokan nem sejtik, mennyi önkéntes, másokon segíteni kívánó szociális munkás és komolyan felkészült szakember dolgozik szerte az országban, akik nélkül nem működhetne az ágazat. A szociális intézmények hálózata szinte láthatatlannak tűnik azok számára, akik nem ezen a területen dolgoznak. Miért ismerne bárki is egy gyermek- vagy idősotthont, vagy például olyan bentlakásos intézményt, ahol fogyatékkal élő felnőttekről gondoskodnak? Az élet természete olyan, hogy csak akkor kezdünk el ismerkedni a szolgáltatásokkal, ha magunk is érintettek leszünk.
A szociális intézményekkel együtt a különböző szervezetekben dolgozó szociális munkások is sokszor észrevétlenek: úgy gondoskodnak, segítenek, járulnak hozzá életek méltóságához, helyreállásához, gyógyulásához, hogy a hétköznapi szemnek nemegyszer láthatatlanok maradnak.
A társadalom hajlamos arra is, hogy hasznavehetőség alapján ítélje meg tagjait, figyelmen kívül hagyva magát az „embert”. A szociális munkás azonban nem válogat a helyzetek és a rászorultság között, előítélet nélkül látja az emberi testbe zárt magányt, elszigeteltséget, betegséget, függőséget – de a méltóságot is, tisztelettel gondozza és segíti a rábízottakat.
Szociális munkát végezni szeretet nélkül lehetetlen. Még akkor is, ha mindent megteszünk és nem látunk azonnali eredményt, még akkor is, ha tudjuk, a pozitív változás elérése talán hónapokba, évekbe telhet.
"Szeresd felebarátodat, mint magadat!"
Ismerjük az irgalmas samaritánus történetét, az Újszövetség egyik legismertebb példázatát. Jézust egy törvénytudó farizeus provokálja, megkérdezi tőle, ki számít felebarátnak. Az Úr Jézus ekkor bölcsen és diplomatikusan példázatot mond. Egy utazót megtámadnak a rablók, megsebesítik és kirabolják, majd otthagyják az út szélén. Arra megy egy pap, meglátja és elkerüli. Később egy lévita halad el mellette, de ő sem áll meg segíteni. Végül egy samaritánus megszánja, és odamegy hozzá, hogy segítsen rajta. A példázat végén Jézus megkérdezi a farizeust, hogy a három ember közül ki volt az utazó felebarátja? A törvénytudó kénytelen elismerni, hogy az az ember, aki segített a rászorulón.
Jézus válasza a szociális munkát vállalókat is elindítja a pályán: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!” (Lukács 10,25-37).
Különösen fontos ez a mai ünnep a koronavírus-járvány második hullámának idején, most, amikor még a korábbiaknál is súlyosabb teher nehezedik a szociális területre, az intézményekben, az utcán dolgozókra és a házigondozókra.
A keresztény ember számára minden nap a szociális segítségnyújtás napja, hiszen bárki segíthet, ha észreveszi a szükséget, a rászorult felebarátját: irgalmassággal, egy kedves szóval, bátorítással, egy pohár vízzel, étellel, megbocsátással, nagylelkűséggel. A jó, helyes cselekedettel magunk is épülünk.
Ünnepeljük ma a szociális munkát, a szociális munkásokat, a számtalan láthatatlan önkéntest!
Tisztelettel köszöntjük szociális területen tevékenykedő munkatársainkat feladatellátásuk minden helyszínén! Köszöntjük azokat, akik gondozottjaink érdekében ebben a rendkívül nehéz helyzetben is megteszik mindazt, ami erejükből telik.
Kedves Munkatársaink, köszönjük, hogy szeretettel, odaadással, gyámolítással, kitartóan végzitek szolgálatotokat!
Isten áldását kérjük Mindannyiótok tevékenységére, életetekre és gondozottjaink mindennapjaira!
Hári Tibor ügyvezető főigazgató
